Bonjour! A nevem Virág, és örülök, hogy itt vagy! Abban az esetben, ha igazi francia nő lennék, biztosan adnék egy "la bise-t". Azonban egy biztos: nem vagyok párizsi. Budapesten lakom, és két közös pontom van a francia nőkkel. Imádom a sikket és a vajtól tocsogó, morzsáló crossiantot. Szerencsére ismerem a legjobb "pék" helyeket a fővárosban, így itthon is bármikor Párizsban érezhetem magam. Na, de milyen egy Budapesti nő? Hogyan megy a piacra vasárnap reggel? Milyen a konyhája? Mit vesz fel a hosszú, túlméretezett kabát alá? A franciákról könyvek milliói íródtak, mi pedig csendesen megfigyeljük Őket egy barátnős brunchon, mert miért ne? Elbűvölőek és inspirálóak, a francba! Maradj itt és derítsük ki együtt, hogy hogyan működik a magyar hölgyek bája, mutassuk meg, hogy mi is tudunk ám öltözködni. Tekintsünk a viseleteinkre, mint művészetre.
FASHION
Az én írásaimban nem fogsz olyan mondattal találkozni mint "ezt kell hordanod". Számomra ilyen fogalom nincs. Mindenki azt vegye fel, amit szeretne, amiben jól érzi magát és amit megengedhet magának, kortól, nemtől, szín- és alkattípustól függetlenül; lehet ez akár egy oversized kopott felső is, a tündöklés nem magán a darabon múlik véleményem szerint, sokkal inkább a viselőjén, a kisugárzásán, a magabiztosságán. Az inspirálódás persze nagyon fontos, ahogy az összes nagy designer - Gucci, Louis, Zimmermann,... - mind ezt teszik. A történelem nagy korszakaiból inspirálódnak újra & újra, megújítva a modernt, felfrissítve a régit.
Művészettörténeti tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem, és immár szakdolgozatom leadása után rájöttem, hogy a divat - amibe egyébként oly sokáig kitartóan kapaszkodtam - nem létezik, legalábbis nem olyan formában, amit elképzeltem. A korszakok, uralkodók, generációk váltakozásával egy folyamatos, tengerként hullámzó művészeti áramlatról van szó, mely olykor az újat, az addig sosem látottat keresi, olykor visszanyúl az alapokhoz, inspirálódik elődeiből és persze továbbfejleszti azokat. A viseletek történetében megannyi befolyásoló tényező formálta nap, mint nap azt az egyszerű kérdéskört: "Mit vegyek ma fel?" - a vallás, társadalmi státusz, etnikum, anyagi körülmények, időjárás, kultúra, anyagismeret és még sorolhatnám mi minden határozta és határozza meg ruhatárunkat.
Szakterületem a rokokó és a magyar millennium időszakában készült festmények. Nem tagadhatom, szerelmes vagyok a témámba, a barokkot követő, bukolikus romantikába és azokba az árkádikus jelenetekbe, melyeken nincs hosszasan taglalt cselekmény, nincs forrongás, háború, halott, véráldozat és magány, helyette viszont van izgalom, éteri párába burkolózó szerelem, káprázatosan gomolygó, pehelykönnyű selyem ruhák amorettek és apró titkok, melyek az ember lény esendőségére utalnak. Ilyenek vagyunk mi, emberek, nők - olykor hibázó, izgalmas, misztikus egyedek. A rokokó festészete számomra kiutat jelent a kritikával teli, szigorú rendszerre épülő hétköznapokból, és ez a blog, az út maga. Egy friss virágoktól burjánzó, stíluskert, ahol inspirálódhatunk és táplálhatjuk esztétikai igényünket.
Hagyjunk fel mindennemű "divatszabályzattal". A szandál-zokni létezik, a magassarkú cipellő a férfiak találmánya, talán nem is olyan ismeretlen őfelsége XIV. Lajos. Tudom, tudom, az ember meghaladja önmagát, de nem tudhatjuk, mi és mikor kezdi el újra a "reneszánszát" élni.